A műlegyezés
Hol is kezdjem történetemet talán a legelején.
2004 tavaszán még savanyú képpel néztem ahogy RexHunter néha néha műlegyezett, annyira közömbös volt ez a horgászstílus hogy ilyenkor nem is néztem mit csinál. Aztán nyár közepén a nagyvárosból kiköltöztem a hegyvidékre és szinte az egész idényt végig pergettem a Fekete Körösön. Ismerkedtem a vízzel, hallgattam a helyiek történeteit . Aztán egyszer a parton maradtam sötétedésig , néztem ahogy a szúnyogok és kérészek rászállnak a vízre. A legtöbb hal nem hagyja ki a lehetőséget hogy elkapjon egy kövér rovart, itt is ez történt, eszeveszett csapkodás és rablások. Ekkor jött az első gondolat hogy talán műléggyel eredményesebb lehetne a horgászat. Mivel a hagyományos módszerek már untattak, elhatároztam hogy utána járok talán nekem is menne a dolog, mindent meg lehet tanulni csak kellő akarat kell hozzá. Az első jó tanács amit adni tudok hogy senki ne vágjon bele úgy hogy előtte nem beszélt vagy nem kérte ki olyan műlegyes pecások véleményét akik már néhány éve űzik e sportot. Ellenkező esetben egy rosszul megválasztott bot-orsó-zsinor (felszerelés) az eredmény, amivel csak kínlódás lesz dobni ,és pecázni. Tehát én is felkerestem a fórumokat és tanácsot kértem -szerencsére- és bár az elején kínai volt minden kifejezés és név, minél többet foglalkozik vele az ember annál többet megjegyez. |
Valahol ezt olvastam a műlegyezésről -VIGYÁZAT A LEGVESZÉLYESEBB DROG- , ezzel egyet értek , amióta elkezdtem műlegyezni havonta talán egyszer megyek pergetni vagy úsztatni. Hogy miért ? Nos lássuk csak a saját kezűleg kötött legyeimmel horgászok , sokkal eredményesebb horgászmódszer a többinél, sokkal látványosabb horgászmódszer a többinél (száraz legyezés) és a finom szerelék miatt sokkal élvezetesebb a halak fárasztása is. Így vagy úgy valamelyik megragadja az embert. Azt hozzá kell tennem hogy a műlegyes etika kimondja hogy minden halat vissza kell engedni úgy hogy az a legkisebb traumát élje át, de szerintem keveseknek sikerülne egy hegyi patakban vagy folyóban a combig érő vízben az áramlásban még egy halasneccet is vontatni. Akit megragad ez a módszer kis idő elteltével megtanulja tisztelni a természetet, sokszor nem is az a lényege a horgászatnak hogy mit fogunk, hanem hogy jó levegőn vagyunk és csönd van.
Sokan azt gondolják hogy a műlegyezés a hegyi patakokra való, de ki kell őket ábrándítsam, hétvégén egy síkvízi csatorna mellékágában műlegyeztem , úgy indultam otthonról hogy keszegeket fogok majd. Ezért aztán kötöttem is néhányat ebből a Pole Ewening Dun-ből 16,14-es horgokra . Mivel ez egy szárazlégy gyakorlatilag minden egyes kapásnak szemtanúi lehetünk. Amit a parton tapasztaltam nagyon meglepett. Azt tudtam hogy van domolykó a vízben de azt nem hogy ennyi és hogy ekkorák.
Gyerekkoromban rengeteget jártam ide horgászni, a Bihar megyei Székelyhíd határában folyó, a helyiek által csak Tankároknak hívott csatornára. Ahogy a partra értem emlékek hada jelent meg előttem, a víznek ugyan olyan a szaga mint 15 évvel ezelőtt. Összeraktam szerelékem és már készen is álltam az első dobásra. A sok eső miatt magas volt a vízszint, az egykori partszéli sásnak és növényeknek csak a levélcsúcsuk kandikált ki a ráúszott hínár alól, de a víz tiszta volt. Kinéztem egy hínárlyukat és dobtam, legyezőhorgászhoz méltó optimizmussal lelki szemeimmel már láttam is a vörösszárnyút a horgomra akadva. Ekkor bántam meg hogy nem kötöttem 10-es horogra szárazlegyet, hatalmas rávágásnak voltam a tanúja. Annyira meglepett hogy le is maradtam az akasztással. A domiban az a jó hogy 3-4 alkalommal is támad ha nem sebzi meg a horog. Másodjára meg is lett egy 400 gr körüli domolykó. Szombaton 6 óra alatt kb 100 rávágás volt amiből csak 9 halat tudtam kiküzdeni a partra úgy hogy én akasszam ki a horgot a szájukból. Mindezt két vastag hínár sávon keresztül. Így a legnagyobb domi 600gr volt, a legkisebb 300gr, és a 14-es horog elvesződik már egy 300gr-os domi szájában. Vasárnap ugyan így jártam, és a halak is sokkal agresszívabbak voltak. Már kora reggel második dobásnál megtéptek, oda lett a legnagyobb legyem. De a kisebb légyre is jöttek, persze még több ment el tőlem. Hamar híre ment hogy valaki műléggyel horgászik és persze nézőközönség is akadt mert a hagyományos módszerekkel senki sem fogott halat. Ebben a horgászstílusban nem lehet csalódni, szinte mindig eredményes, de az igazi örömöt a tudat adja hogy van még hal a vizeinkben.
Aki műlegyezésre adja a fejét az hamarosan a szögre fogja akasztani a többi pecabotját, de nem fogja megbánni. |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
