A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigén dús alvizén.

Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik, amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó első kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvízen is elsősorban a nyílt vízen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvízen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni.

Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idő, hogy elővegyék a balinozó szereléket), ahogy hull, az idő a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.

A balinra többféleképpen horgászhatunk, talán a legklasszikusabb a balinólmos műlegyes módszer, amely a zsinór végére rögzített "balinólomból" (szivarólomhoz rögzített háromágú horog, az ólmot festik, vagy esetenként rovátkolják, a horog szárára színes pamutbojtot kötnek) és a főzsinóron lévő oldalelőkékre kötött különféle műlegyekből áll. Az ólom maga a kihajításhoz szolgáltatja a megfelelő dobótömeget, egyben utánozza a menekülő kishalat, a rovátkákat is készíthetünk éles késsel az ólomra (kezünkre vigyázzunk !), ezek a rovátkák bedobáskor levegőt fognak és a vízben való vontatáskor ezüstösen csillog az ólom, és még rezonanciát is kelt. A műlegyeket egymástól olyan távolságba érdemes a főzsinórra rögzíteni, hogy bevontatáskor az egyik légy a felszín alatt közvetlen, a másik a víz színén táncoljon.

Pergetve is kitűnően horgászható a balin főleg spinnerekkel, mindig hosszú levelű forgókanalas villantót válasszunk erre a célra (Mepps Aglia Long 3), támolygó villantók közül csak a kisméretű hosszúkás kanalak jöhetnek szóba (Abu Toby), a villantót mindig a rablás irányába hajítsuk, és ahogy vízre ért, azonnal kezdjük el vontatni, a balin ugyanis nem eszi meg a csukánál már sokszor bevált hulló falevél taktikát.

Van még egy módszer, amelyet régebben alkalmaztak a távolabb rabló balinok horogra kerítésére, ez az ún. vízisárkány. Ez a szerkezet a víz sodrását kihasználva a folyással szemben vontatva a folyóvíz közepe felé igyekszik. Három fő részből áll: pingponglabda, amely az egészet a felszínen tartja, erre ragasztva egy felső lap, amely a vízzel vízszintes helyzetben van (ez segíti a vízen való stabilabb fekvést), majd erre merőlegesen felragasztva egy ún. terelőlapát, amely fixen áll, és ez tartja irányban a vízisárkány. A terelőlap aljára fel kell erősíteni egy ólmot, a tömege akkora legyen, hogy a szerkezet még fenn maradjon a vízfelszínen, és ugyanakkor tőkesúlyként is működjön, tehát a vízisárkány stabilitását növeli az ólom. A felső lapra furatokat készítsünk, és ebbe fűzzük be a zsinórt y-alakba, úgy hogy a vízfolyás irányára mindig merőlegesen álljon, csak így fog befelé igyekezni a sárkányunk. Az eszköz hátuljára is kerül, egy furat ide akasszuk a horgot, amelyre kishalat tűzünk. A vízbeengedés után egy kicsit a sodrással leúsztatjuk, majd a zsinórt megfeszítve a folyással szembe elkezdjük vontatni, ha jól működik, akkor a víz közepe felé fog igyekezni szerelékünk. Ugyanezt megtehetjük vízi golyóval is.

A balinólmos-legyes horgászathoz a legmegfelelőbb bot egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegű spiccakciós horgászbot, az orsó legyen minél megbízhatóbb, simább futású, a dobkiképzése kúpos kivitelű legyen, hogy a zsinór könnyen futhasson le, ezáltal növelve a dobótávolságot.

A pergetéshez használhatunk kissé kisebb dobótömegű 30-60 g-os botot. A zsinór mérete 0,30 mm átmérőjű, érdemes 5-10 m egy számmal vastagabb (0,35-ös) ún. ostort készíteni, amely azt hivatott szolgálni, ha a horgon védekező hal megugrik, ne szakadjon el a zsinór. A horgot itt is fenjük tű élesre, de legjobb, ha kémiailag élezett horgot vásárolunk.