gyorihorgaszok - G-Portál

A giliszta talán a leguniverzálisabb csali. A harcsától a pontyig,a keszegtől a márnáig és a pisztránging minden hal szívesen fogyasztja. A gilisztának igen nagy a B-vitamin tartalma, ezért különösen a vitaminhiányos téli hónapok után fogadják szívesen a halak.
a.)A különböző fajok közül a közönséges földigiliszta a leggyakoribb. Testének első része hengeres, a hátsó lapított. Hátoldala sötétbarna, ibolyaszínezett, a test középvonalán hosszanti sötétebb csíkok húzódnak. Nálunk nem ez a leggyakoribb földigiliszta. Elsősorban az agyagos talajt kedveli. A horgászok inkább harmatgiliszta néven ismerik. Bármelyik hal szívesen felveszi. Keszegezéshez apróbb példányok vagy azok darabjai is megfelelnek. Kertek, parkok földjében él, este vagy éjjel előbújnak járataiból zseblámpával nagy mennyiségben összegyűjthetők. Semmi esetre sem szabad hirtelen mozdulattal meghúzni, mert elszakad, és rendszerint mi húzzuk a „rövidebbet”. Hagyományos módszer az ásással való gyűjtés. Kisebb munkát jelent, ha a gilisztát tavaszi vagy a nyári nagy esőzések után gyűjtjük össze. A szakirodalomban arról olvashatunk, hogy a higanyklorid vagy a kálium-permanganát oldattal ugyancsak felszínre kényszeríthetők. Ezeknek a vegyi anyagoknak az alkalmazása azonban egy időre tönkretesszük a „lelőhelyet”.Ugyan csak olvashatunk elektromos áram igénybevételéről, viszont a helytelen alkalmazása miatt sok halálos balesetet okozott, használata életveszélyes, ezért ez a módszert nem javasoljuk. Gyűjtéshez legjobb kisebb fadobozt használni, ha rövid ideig tároljuk őket. A frissen szedett giliszta rossz tulajdonsága hogy könnyen szakad, horogra tűzés közben „eltörik”. Tárolásra legjobb a nem zománcozott, égett agyagedény, amelyet mohával bélelünk. Az agyagedény pólusain keresztül is lélegzik, a giliszták így nem füllednek be. Az edényt bélelő moha ne legyen túl nedves, mert ebbe a giliszták elpusztulnak. Egy-két nap múlva a gilisztákkal együtt az edényből kiveszzük a mohát, majd az edény aljára frisset teszünk. Az ép, egészséges giliszták a friss mohába bújnak, míg az elpusztult vagy beteg egyedek a régi mohába maradnak, amelyet aztán eltávolítunk. Két-háromszoros mohakezelés után a giliszták kitisztulnak, szívósságuk fokozódik, így alkalmassá válnak a horgászatra.

b.)A másik legfontosabb giliszta faj a trágyagiliszta. Kisebb, keményebb, szívósabb, a horgon aktívabb, mint a közönséges földigiliszta. Előfordulási helye a jól beérett trágya, vagy komposzt, esetleg olyan hely ahol nagyobb mennyiségű szerves anyag bomlása megy végbe. Színe lilásvörös. Horogra tűzés közben kesernyés szagú, sárgás színű váladékot, űrit. Mindenesetre a dévér keszeg egyik legkedveltebb csemegéje. Gyűjtése a következő módon történhet. A trágyába hüvelykujjnyi vastagságú karót szúrunk le, majd azt oldalirányban ütögetjük, mozgatjuk, vagy ásót lenyomva rezegtetjük. A rezgés hatására a giliszták tömegesen bújnak elő a felszínre, ahonnan csak össze kell őket szedni. Gyűjtéshez, üvegedény, műanyag dobozt használjunk. Dobozba tegyünk kis trágyát, hogy ne száradjanak ki a giliszták.

Erősen nedvességigényes faj a nedves rétegek növényzetének gyökerei között található barnás-zöldes színű mocsári giliszta.

A Lumblicus rubellus faj kimondottan a humuszos talajban él, főként korhadó bükkfarönkök és avar alatt. A megművelt talajok lakója a rózsaszín giliszta.

Fentiekben összegyűjtöttük a leggyakoribb giliszta egyedeket, reméljük olvasóink sikeresen, tudják hasznosítani a fentieket.