Pergetés

Pergető iskola 1. rész

Ez egy új cikksorozat, amely kizárólag a pergető horgászatról szól. Az alapoktól indulva kívánja a legsportszerűbb, és talán legfárasztóbb rablóhal horgászati módot bemutatni. Abban reménykedem, hogy segíthetek azoknak is, akik már haladók ebben a műfajban. A sorozatban megismerkedhetnek az alapfelszerelésekkel: botokkal, orsókkal, zsinórokkal, műcsalikkal és kiegészítőkkel.

Pergetés

Pergető iskola 1. rész

Ez egy új cikksorozat, amely kizárólag a pergető
horgászatról szól. Az alapoktól indulva kívánja a legsportszerűbb, és talán
legfárasztóbb rablóhal horgászati módot bemutatni. Abban reménykedem, hogy
segíthetek azoknak is, akik már haladók ebben a műfajban. A sorozatban
megismerkedhetnek az alapfelszerelésekkel: botokkal, orsókkal, zsinórokkal,
műcsalikkal és kiegészítőkkel. 

A pergetésről általában

Ez a horgászmódszer
angolszász vidékeken már a 20. század elején kialakult, és az utóbbi
évtizedekben Európa szerte teret hódított.

A pergető horgászat a ragadozó halak táplálkozási
szokásainak mind jobb megismerésén alapszik. Pergető horgászattal nagy
vízterületet horgászhatunk le, ez megkönnyíti a jó horgászhelyek és az
akadályok, kövezések pontos megismerését.

A műcsalik, az esetek döntő többségében a beteg, vagy sérült
kishal mozgását imitálják. Ragadozóhalaink génjeiben van, hogy ezt el kell
kapniuk. E módszerrel
speciális, sokféle színű, méretű, és formájú műcsalival, eltérő mélységű
vizekben lehet horgászni. De nem olyan egyszerű, csalinkat úgy felkínálni, hogy a
ragadozóhalból kiváltsuk a zsákmányszerzési ösztönt. Nem könnyű elérni, hogy a
kiszemelt hal elkapja a jól kiválasztott, és helyesen vezetett támolygót,
körforgót, twistert, wobblert, egyszóval a műcsalit. Ahhoz, hogy a műcsalinkat
a megfelelő helyen tudjuk vezetni, először el kell juttatnunk a kívánt helyre,
ehhez pedig szükséges az egyik legfontosabb horgászeszköz, a pergetőbot. 

A bot

A kifejezetten pergetésre készült botokat anyaguk, és
felépítésük különbözteti meg a más kategóriájú társaiktól. Mindenki találhat
magának, és a pénztárcájának megfelelő botot, amely kitarthat akár sok éven át
is. 

A bottal szemben támasztott legfontosabb követelmények: 

Az anyaga lehetőleg grafit legyen. Ez kisebb súlyt
eredményez, és mivel a botot mindig kézben tartjuk, ez nagyon fontos szempont. 

Legyen a bottest megfelelően gerinces, hisz a puha bottal
lehetetlen eredményesen bevágni, akasztani. Legyen a bot, a körülményekhez
képest erős és rugalmas, hogy, nehéz terepen is eséllyel vegyük föl a küzdelmet
a hallal, és akkor is legyen esélyünk, ha az átlagosnál nagyobb hal akad a horgunkra.
A bot dobósúlya nyújt erről számunkra elsőként információt. Sima, akadó mentes
terepen és gyakorlott horgászoknak a 20-40 gr vagy a 15-55 gr dobósúlyú botokat
ajánlom. A célhalak ekkor: süllő, domolykó, sügér, balin, csuka.

Vízinövényekkel benőtt, akadós helyen válasszunk erősebb,
nagyobb dobósúlyú botot. Nehéz ekkor a pontos dobósúlyt behatárolni, de
tekintsük kiindulási pontnak a 20-60, 30-80 maximum 40-80 gr-ot. A célhalak
ekkor: süllő, balin, csuka, és a kisebb harcsák. 

Ha pedig a vizek legnagyobb ragadozójára vetjük be horgunkat
céltudatosan, akkor botunk ideális dobósúlya 60-120, 50-150 gr is lehet. 

De ne feledkezzünk meg róla, hogy a dobósúly csupán egy, a
számításba vehető paraméterek között. Nagyon ritkán azonos két különböző cég
megegyező dobósúlyú botja. Fontos a karakterisztika. Milyen képet mutat dobás
és fárasztás közben. Bár ezek a rendkívül fontos paraméterek, csak a vásárlás
után derülnek ki. 

A bot gyűrűi legyenek sziliciumcarbid (SIC) anyagból! A
legújabbak Titánium SIC ötvözetből készülnek. Ez az anyag renkívül kemény. Ezt
a jó tulajdonságot zsinórunk fogja elsőként meghálálni. Minimális súrlódás
mellett távolabbra repül, és nem koptatja felületét. Hosszabb életet biztosít,
ami pedig költségmegtakarítást is jelent. Így válik egy gyakran használt,
drágább pergetőbot, 2-3 éven belül olcsóbbá, mint kedvezőbb árú, de
"kevesebbet tudó" társa. 

A gyűrűk lehetnek egytalpúak, vagy kéttalpúak. Az egytalpú
gyűrűzés előnye, hogy a bot anyagát nem merevíti, így jobban dolgozik a dobásnál
és a fárasztásnál is. Hátránya viszont, hogy sérülékenyebb, mint a kéttalpú. A
dupla helyen rögzített gyűrűk merevebbé teszik a bottestet, így az keményebben
viselkedik. Ezek letörése, még kezdők számára is komoly feladatot jelenthet. A
masszívan álló gyűrűkben nehéz kárt tenni. Így ideálisnak mondható kezdők
számára. 

 A horogbeakasztó sem csak kényelmi szempont. A jó pergetőbot
nélkülözhetetlen kelléke. Hiszen helyváltoztatás során, így nem a bot gyűrűibe,
vagy az orsó felkapókarjába kell a műcsali horgát akasztani.

A botok tagosztása, az egyik legfontosabb paraméter. Ritka a teleszkóp
rendszerű. A kettő tagból álló tekinthető ideálisnak. Hiszen egy ilyen boton,
csupán egyetlen gyengítési pont van, míg egy teleszkóposon megszámolni is kár.
A több tagosztású botok közül csupán egyetlen kivételt ismeretes, ez a Shimano
Exage Spin bot, amely 6 tagból áll. De ez sem teleszkópos! A súlyeloszlás
szintén lényeges szempont. Ez azonban valamelyest korrigálható. Egy számmal,
azaz egy mérettel nagyobb orsót használva még a kissé fejnehéz bot is könnyen
kezelhetővé válik. 

Orsótartó is lehet többféle. A legfontosabb szempont, hogy a sok
dobás miatt nagyon stabilan tartsa az orsót. Véletlenül se mozdulhasson meg, ne
eshessen ki. A legjobbak tökéletesen tervezettek, áramvonalasak és szinte
ráolvadnak a botra. 

A botvég záródása. Ezt sokan esztétikai szempontnak tekintik
csupán. Fontos, hogy gumírozott, de ne túl nagy és hivalkodó legyen. A
gumírozott vég előnye, hogy kövezésen történő horgászatok során, a lerakott
vagy leejtett botvég így garantáltan nem sérül meg. A jól választott bottal -
és persze megfelelő orsóval, zsinórral, és műcsalival - érezni fogjuk a csalink
mozgását, amely szinte a kezünkben lüktet. Ettől az érzéstől már csak az
csodálatosabb, amikor félreérthetetlenül megragadja ezt egy hal.

Pergetéshez nem használhatunk akármilyen orsót, a pergetésből
fakadó, állandó, komoly igénybevételt csak azok a szerkezetek bírják, amelyek
kifogástalan anyagból készülnek, és jól vannak összerakva. Ez csupán két
alapfeltétel, de egy megbízható pergető orsónak nagyon komoly kritériumoknak
kell megfelelnie.

1. Anyagminőség 

Ez a szempont legjobban a tányérkerék összetételénél fontos.
Ez a hagyományos orsóknál spiaterből (nehézfém ötvözetből) készül. A jobb minőségű
orsóknál alumínium ötvözetéből készül. A speciális dúralumínium tányérkerék,
nagyon könnyű és szinte elnyűhetetlen. De a legtartósabb, a bronzból készült
tányérkerék. A nagyon kemény fémötvözetben kárt tenni szinte nem lehet,
egyetlen hátránya csupán a nagy súly. Az új szuperanyag a magnézium. A nyakban
lévő csigatengely sem készülhet akármilyen anyagból! Ezek az orsó alapjai,
melyek állandó mozgásban vannak. Ha ezek nem bírják a terhelést, és rövid idő
alatt szétkopnak, akkor csak pénzkidobás volt a megvásárlása. 

2. Tűgörgő 

A tűgörgő a legfontosabb "csapágy", amely
nélkülözhetetlen a jó pergető orsóból. Ez a fajta csapágy az orsó csészéjét
csak előre engedi forogni (a visszaforgást gátló bekapcsolása után), azonnal
blokkol, így hatékonyabb bevágást tesz lehetővé, akasztásnál mintegy
megkönnyítve ezzel a pergetőhorgász dolgát. Csak olyan orsó megvásárlása
mellett döntsünk, amely rendelkezik ezzel a technikával. Ez a megoldás hosszabb
életet nyújt orsónknak, és sima futást biztosít a golyóscsapágyakkal együtt. 

3. Csapágyak

A golyóscsapágyak elhelyezése szintén nagyon sarkalatos
kérdés. A tűgörgős orsókat nyakban, még egy plusz golyóscsapággyal is ellátják,
így biztosítva a jó futást és a hosszú élettartamot. A hajtókar oldalán
elhelyezett csapágyak mind a könnyebb futásban, mind a tányérkerék
élettartamának megóvásában nagy szerepet játszanak. A minimális csapágyszám
orsó típustól is függ. Minimum 4 db legyen (3+1 tűgörgővel együtt), ha több van
benne, sem nem baj, de a több nem feltétlenül jobb. A megfelelő csapágyazottság
mellett, legalább olyan fontos az illesztés. 

4. Az orsók illesztése 

Szerencsére manapság, ritkán találunk "lötyögős"
orsókat a boltok polcain. Azok csak az olcsóbb szériákra jellemzőek. A jó illesztés
helyettesítheti a sok csapágyat, és növeli az orsó élettartamát. 

5. Fékrendszer

Hosszú utas, megbízható fék kell, különben elmehet a hal, és
botunk is eltörhet. Első vagy hátsó fékes? A kifejezetten pergetésre szánt
orsók mindegyike elsőfékes. Ez főként az európai piacra készült. A féklamellák
mérete az elsőfékes orsóknál lényegesen nagyobb, amely nehezebben deformálódik,
nagyobb felületen fog és nehezebben koszolódik. Tehát megbízhatóbbak. 

6. Zsinórcsévélés

A pergetés abból áll, hogy kidobjuk a csalit és bevontatjuk,
kidobjuk és bevontatjuk, amíg halat nem fogunk, vagy amíg meg nem unjuk. Ha az
orsó nem szedi szépen, jól a zsinórt, akkor főleg fonott zsinór használata
esetén, gubancunk lehet. Ennek elkerülésére fejlesztették ki a kétsebességes
dobemeléses technikát, amelyet a Shimano tökéletesített. Ennek lényege, hogy a
dob eltérő sebességgel jár azonos tekerési sebesség mellett föl s alá, így a
zsinórt nem szorosan egymás mellé, hanem nagy közökkel és szépen, a
holtpontokat kitöltve rakja fel. Az eredmény a tökéletes - és gubancolódás
mentes - zsinórkontúr. 

 7. Az áttétel 

Az orsó használati értékét befolyásolja, hogy egy hajtókar
fordulatra, a szálvezető mennyit fordul. Pergetéshez általában 5:1 és 6:1
közötti áttételű orsókat alkalmazunk. Gyorsabb orsó ott kell, ahol a műcsalit a
víz sodrásával megegyezően, vagy még attól is gyorsabban kell vontatni.
(kövezéseken, duzzasztóműveknél, kifolyóknál balinra). a nagyobb áttétel
egyáltalán nem hátrány, mivel így is megfelelően lassan lehet vezetni a
műcsalit, bár ehhez némi gyakorlat is kell. 

8. A megfelelő méret

A pergető orsók ideális mérete a 40-es. Ez a leggyakrabban
választott, megfelelő zsinórkapacitással rendelkező méret. A kisebb orsók
előnye a kisebb súly, de dobátmérőjük már annyira megtörheti a zsinórt, amely
súlyos méterekkel csökkentheti a dobótávolságot. Nagyobb orsóra már csak
harcsapergetésnél vagy extrém körülmények között lehet szükség. 

9. A megbízhatóság

Orsónk élettartama és megbízhatósága csupán a használat
során derül ki. Különösen legyünk körültekintőek! 

10. Nélkülözhetetlen apróságok

a./ A hajtókar fogantyúja legyen könnyen tisztítható, és
forogjon könnyedén.

b./ Előnyt jelent, ha orsónk nagyméretű zsinórvezető görgővel rendelkezik, és
akár csapágyazva is van.

c./ A dob anyaga legyen fém. Ezt nem roppantja össze a feszesen feltekert
fonott zsinór sem. Kisebb a fém dobperem súrlódása is, amely pár méter
dobástávolság növekedést jelent.

d./ Az orsó súlya annyiban fontos, hogy egyensúlyban kell tartsa a választott
pergetőbotot, illetve ne legyen nehéz, az akár egész napos dobálgatáshoz.

 Shimano Stradic FG 

Az elsőfékes Stardic igazi profi "nagyágyú. 5
golyóscsapágy van benne (ebből 1 tűgörgős csapágy). A Shimano világszabadalma
révén, az első modellek között volt, amelynek tengelye egy zárt olajteknőben
fut, garantálva a folyamatos kenést és tökéletesen sima akadálymentes futást.
Terhelés alatt - műcsali bevontatása közben vagy fárasztás során is - szinte
két újjal tekerhetők. Olyan az áttételezése, amely az erőhatást szétosztja, így
az nem kizárólag az orsó tengelyére vagy a tányérkerékre hat. Rendkívüli módon
kíméli így az egész szerkezetet, és nagyon kellemes fárasztást tesz lehetővé. 

Készül egészen kismérettől (1000-től indulva), a hatalmasnak
számító 6000-es méretig, amelyet harcsahorgászok számára ajánlanak. Ennél a
modellnél a dob és pótdob is könnyűfémből (dúralumíniumból) készül.