Ponty nokedlivel

Mielőtt megrémülnétek, hogy egy szegény ponty életének konyhai befejezése következik, megsúgom, nem erről lesz szó. Pontosabban az írásnak azért van némi köze a konyhához is, de most egészen más megközelítésből. Hogy kerül a nokedli az asztalra, és onnan a pontyok elé? A horogravaló sokszor az orrunk előtt hever, az oroszok pedig már a spájzban vannak. Merjünk néha eltérni a megszokottól, ugyan mit veszíthetünk? Erről szól ez a kis írás.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy feleségem a kedvenc zöldborsólevesemet főzte. Ahogy az a rendes férjekhez illik, egy korsó sörrel a kezemben én is kiültem a konyhába, hogy lelki segítséget nyújtsak a nagy munkához. A nokedli szaggatásnál járt, mikor ennek láttán feltolultak bennem a régi emlékek. Édesapám azokban a régi, még halbő időkben rendszeresen csalizott nokedlivel. Hogy emiatt kellett édesanyámnak annyi csirkepaprikást főzni, vagy nincs összefüggés a csali és a köret között, nem tudom, de tény, hogy gyönyörű nyurgákat fogott ezzel az egyszerű, de mára már lassan elfeledett csalival az „öreg”. Mikor felvetettem a hirtelen jött ötletet, hogy én is kipróbálom, feleségem kicsit furcsán nézett rám.

 

Klasszikus etetés: kukorica, pellet. Dobjuk fel valamivel a hangulatot!

 

Szemében az „Ennek teljesen elment az esze!” (de lehet, hogy durvább) gondolatokat véltem felfedezni. Elővettem legédesebb pillantásomat, és megkértem, hogy főzzön nekem is horogravalót. Látta rajtam, hogy menthetetlen vagyok, így beadta a derekát. A csalinak szánt nokedli annyiban különbözik a normál, étkezési nokedlitől, hogy ezt egy kicsit több liszttel keverik ki, ezért főzés után egy rugalmas, de kemény „gyurmát” kapunk. Én a csalinak szánt nokedlit kicsit fűszereztem curry porral és törtem bele fehér borsot. A curry-től szép sárga lett, a borssal kiegészülve pedig ízében egy fanyarkás, de nem kellemetlen ízharmóniát kaptam. A képek segítségével bárki könnyen elkészítheti, bár kötve hiszem, hogy valaki ne tudna otthon ehhez segítséget kérni.

 

Szükségünk van 2db szép sárgájú tojásra…

… adjunk hozzá fantáziánk által kiötlött ízesítő, színesítő adalékot…

… kevés vízzel, és annyi liszttel, amennyitől kellően kemény lesz, alaposan keverjük ki…

… szaggassuk forró vízbe,

… és főzzük ki

Hideg víz alatt leszűrve már kész is a csali! Körülbelül 30 perc konyhatündérkedés kellett hozzá

 

(Az ízesítéshez, színezéshez mindenki használja a fantáziáját. A bojlizásnál használatos, főzésálló aromák, színező porok itt is beválnak.)

Asszonykám két tojásból egy kis tálkára való nokedlit főzött ki, és áldását adta egy gyors délutáni próbára is, vajon érdekli ma még a halakat a régi idők csalija? A zöldborsólevest gyorsan bekanalaztam, (a nokedlit is mind megettem), és délután 2-kor már indulhattam is a bevetésre. A közeli, kedvenc „teszt-tavamhoz” indultam, ahol a május elsejéhez képest alig horgásztak. Na jó, az igazság az, hogy helyet azért találtam, mert Peti foglalt nekem egyet. A tóban rengeteg szép hal található, ráadásul el is vannak kényeztetve. A pellet, bojli, tigrismogyoró nem ismeretlen nekik, hiszen nap mint nap találkozhatnak velük, de mi a helyzet a nokedlivel? Gyorsan beszereltem, majd a nokedli mellé beetettem pár doboz csemegekukoricát és némi pelletet, hogy mihamarabb a horgom köré gyűljenek a tesztalanyok. A már kint horgászó ismerősök enyhén szólva is hülyének néztek, de én eltökélten csak nokedlivel csaliztam.

 

Nokedli a horgon! Vajon emlékeznek még rá a pontyok is?

 

A jelek szerint szépen eszik a hal, több helyen is nyúlnak a gumik! Peti is összeakaszkodott egy bálnával. Nem részletezném a dolgot, mert nem jó a kellemetlen emlékeket felidézni, a lényeg, hogy ez a ponty volt az, ami mindent vitt. Top szettet, gumit, szereléket. A fárasztás utolsó fázisában robbant szét a rakós top szettje pont ott, ahol a scaletta feszítette a falát.

 

Ennyi maradt a top szettből

 

Mindannyian megijedtünk, mert félelmetes erejű volt a roppanás. A távolodó top szettet már nem tudtam megszákolni, így most egy begumizott óriás ponty is él a tóban. Ezen a tavon nem lehet viccelni, mert nem ez volt az egyetlen bottörő találkozás.

 

Egy ekkora ponty rakóson már tiszteletet parancsol

 

Térjünk azonban most vissza a nokedlihez, mert már lassan kihűl. A csalizásra kiválogattam a leginkább horogállónak gondolt példányokat, a többit beetettem. A szakáll nélküli 10-es horogra egyetlen szem nokedlit szúrtam, és betettem az etetésre. Az első fél órában pár kárászon kívül nem volt érdemleges látogató. Már-már kezdtem elveszíteni a hitem a retro irányzatban, mikor elmerült az úszóm. A beemelést követően sisteregve szaladt ki a gumi a botból.

 

Megérkezett az első nokedlis ponty

 

No lám! Egy ínyenc! Szép komótosan fárasztottam, amolyan öregesen, hogy biztosra menve szembenézzek a kis pákosztossal. Néhány perc után már a szákban pihegett az első nokedlis pontyom. Nem volt ugyan óriás, de saját készítésű csalival fogtam. (Azaz feleségem készítette csalival, hogy „pontyosak” legyünk.)

 

Mintaszerű akadás

Nem ő Moby Dick, de emlékezetes marad

 

Felvillanyozva csaliztam újra. Távirati stílusban fogalmazva: két torpedóromboló porig alázott, mondhatni közöm sem volt hozzájuk. A bevágást követően örültem, hogy a botot nem tépték ki a kezemből. A 2-3 kilós pontyocskákkal viszont jól elszórakoztam. Ha pontyot szerettem volna fogni, akkora nokedlit kellett felfűznöm, ami már nem fért a kárászok szájába.

Rajtam kívül azért másnak is újításokon járt az esze. Balra tőlem Sanyi barátom fondorlatoskodott. Egy zöldborsóból, kenderből, kukoricából, búzából álló kaját csészézett az úszója köré, amit előtte összekavart egy étvágyfokozó adalékkal.

 

A falra hányt borsóra emlékeztető kajára is rárontottak

Ráadásul nem is az aprajából

 

Ritkábban akasztott, mint én, de halai rendre darabosak voltak. Lám, a nokedli is csak egy alternatíva. Egészen késő estig tartott a próba. Az utolsó betoláskor azért a nokedli is meghozta a nagyját egy 7 kilós ponty személyében. Az öröm, hogy saját csalival tudtam szép pontyot fogni, nagyon jóleső volt. Örvendezve újságoltam feleségemnek, hogy mit fogtam a főztjével. Ezentúl is nyitott szemmel fogok a konyhában járni, hiszen ha a spanyolviaszt nem is fedezem fel a csalik terén, néhány ötletet azért feleleveníthetek. Ezek sokszor ott porosodnak a régi horgász könyvekben, csak le kell fújni róluk a port. A horgászat boszorkánykonyhája ma már annyira kifinomult, hogy néha talán jólesik a halaknak is egy kis nosztalgia. Belegondolva, apu sokszor horgászott még „szappanosra” főzött burgonyával is. Hogy ezt a feleségemnek, hogy fogom előadni?

 

A legnagyobb nokedlis már sötétben érkezett